Röviden lugas.

Hosszabban:
Valójában olyan kifejezés, hogy zöldárnyék nincs. Én találtam ki, ezért most már mégis van.
  Ez persze nem azt jelenti, hogy kitaláltam valamit, inkább csak azt, hogy elneveztem valamit. Annak ellenére, hogy a növényekkel telepített falakról, pláne tetőkről már elég terjedelmes szakirodalom van, a növények építészeti értelemben vett árnyékolási képességéről nem nagyon születnek szakmai anyagok. Pedig növényeket egészen biztosan használnak több ezer éve árnyékolásra, eképpen hatékonyságuk is kellően bizonyított. Csak éppen az építészet nem emelte be őket még az eszköztárába. Hogy miért, arra álljon itt egy megtörtént eset.

Ügyfél megkereste az építészt, hogy ugyan tervezzen már egy árnyékolót a háza elé, mert nyáron délután nagyon besüt a nap. Az ügyfél azt kérte, hogy az árnyékoló télen engedje be a napfényt, szél ellen valahogy védve legyen, hogy egy vihar esetén ne kelljen hazamenni betekerni. Nagyon fontos volt, hogy az egyébként patikamérlegen kimért építészeti arányokat ne változtassa meg, és ha lehet az emeleti szobát is árnyékolja. Építész megkérdezte mennyi van rá, a válasz kb hatszázezer forint volt. Építész elment egy kertészetbe lefényképezett egy kb. tizenkét méter magas vadgesztenyefát, melynek az ára kétszázötvenezer forint volt. Elküldte a képet a megrendelőnek, ezzel a szöveggel: itt a kívánt árnyékoló, minden igénynek megfelel. Megrendelő boldog volt, de az építésznek nem kellett terveznie semmit.

Ennek ellenére úgy hiszem az építészetnek is fontos foglalkozni a növények árnyékoló szerepével. Itt nemcsak esztétikai kérdésről van szó. A nagy üvegfelületeken keresztül szinte kontrollálhatatlan mennyiségű napfény, azaz hőenergia jut be az ablakokon, ami nyáron megoldhatatlan feladatot jelent. Erre szokták azt mondani: a klíma megoldja. De nem oldja meg. Egy átlagos 2kw teljesítményű klímának esélye sincs azzal a több tucat terrawattal szemben, ami a Napból érkezik. Tudok olyan szállodáról, ahol a két legfelső csupaüveg szintet le kellett zárni, mert a szobák nyáron annak ellenére kiadhatatlanok voltak, hogy a gépészek már 8Celsius fokig lehűtötték a beáramló levegőt.

Árnyékolni tehát kell, de miért növényekkel. A nap az árnyékoló szerkezeteket is felmelegíti, majd ezek mint egy hősugárzó, sugároznak tovább. Egy lehúzott redőny felülete akár 80Celsius fokos is lehet, amit aztán az ablakon keresztül az épületbelső felé is sugároz. A növények viszont párologtatnak, ezáltal hűtenek. Hiszen el is pusztulnának, ha nagyon felmelegednének. Ezért van az, hogy egy szőlőlugas alatt lehet kellemesen hűvös, míg egy buszmegálló fémtetője alatt nem. Németországi mérések 30Celsius fok különbséget is feljegyeztek növényzettel takart és napsütötte felületek hőmérséklete között. Ez nagyon nagy különbség amit gépészettel értelmetlen kezelni, és nagyon drága is. Ezért fontos a zöldárnyék, és ezért érdemel meg szerintem egy saját szót, és egy fél blogot.

Zöld árnyékolás kategóriában elég nehéz a neten menő képeket találni, ezért kénytelen voltam saját anyaggal dolgozni. Ha valaki még több ilyet szeretne nézegetni megteheti a www.petrusferenc.com weboldalon