zöld homlokzat és zöld árnyékolás

 Rengeteg kétkedéssel, félinformációval találkozom nap mint nap, mikor a futtatott zöldfalak szóbakerülnek.

Mindenkinek javaslom, hogy látogasson el Budapesten az Ötpacsirta u. 2-be. Egy ízig-vérig belvárosi épületudvar, egy szerencsésen fásított utcából nyílik. Igazi zöld oázis. Friss, és a környező utcáktól jól érezhetően hűvösebb levegő fogadja itt nyáron a látogatót.

És az egészben az a legszebb, hogy ez az épület a Magyar Építész Kamara, a Budapesti Építész Kamara, és a Magyar Építőművészek Szövettségének közös irodája, az alagsorban pedig az Építészpince étterem üzemel. Ennyi építésznek talán feltűnt volna, ha a növények rongálnák az épületet, leszednék a vakolatot, vagy rengeteg bogarat vonzanának.

Mivel az udvar mindenki számára nyitva áll, szívből ajánlok mindenkinek egy kis sétát az Ötpacsirta utcába, szinte biztos, hogy igazi élményben lesz része.

 1986-ban Peter szerett volna kiülni a kertbe. Nekilátott hát, és ültetett magának egy széket. Peter türelmes ember lehet, de mára megnőtt a széke, akárcsak a szakálla. Sőt mára Peter kitalálta az élő bútor nevelés technikáját. És nem kevés számú bútort nevelt már fel.

Régóta tervezem, hogy megemlékezem a zoldfal.lap.hu linkgyülytemény elkészültéről. Több mint 100 zöldfalas oldal, rengeteg kép, leírás, tanulmány található itt. 

Az alkalomhoz illően most a kreatív kertészet doboz tartalmából szemezgetek egy kicsit, élen Peterrel, akit én eredetileg Alekszejnek gondoltam. Az ő oldala a http://pooktre.com/ címen érhető el.

Ha nem széket, hanem egy koplett játszóteret akar valaki nevelni, annak a koos.hu hasonló technológiát bemutató cikkét ajánlanám: "ültessünk és neveljünk játszóteret!"

Aki viszont világító növényekről, mohákból készülő fürdőszobaszőnyegről, vagy füvesített bútorzatról álmodik, a designarena.hu cikkében biztosan örömét leli.

  2010. január 5-én a Király utca- design utca Klaszter felkérésére, részt vettem egy kerekasztal beszélgetésen, a Király utca jövőjéről. Mikor a felkérést megkaptam, magam sem gondoltam volna, hogy a téma mennyire szorosan összefügg a zöldfalakkal.

  A probléma, amelyre megoldást keresünk, hogy a Király utcában, és általában a belső városrészben üresek az üzletek, kevés a vásárló. Ráday Mihály szerint ennek egyszerűen az az oka, hogy a város megengedte a bevásárló központok betelepülését. Én ennek az ellentétét gondolom, hiszen a belső városrészen nincsen sok bevásárló központ, a Mammutot, a Westendet, és az új Corvin sétányt lehetne említeni, és ezek környezetében éppen hogy nagyobb a nyitva tartó kis üzletek aránya, mint máshol. Ellentmond ennek az érvelésnek az is, hogy e bevásárló központok megjelenése előtt is megfigyelhető volt az üzletek "elnéptelenedése".

  Városépítészeti tanulmányokat olvasva, hamar megtaláltam a probléma igazi okát. úgy hívják: szlömösödés. Érdekes tudni, hogy a ma olyan nagyon védett és szeretett belső városrészek valójában egy óriási ingatlan spekuláció eredményei. A gyors iparosodás százezrével csalta a városba a szegényebb vidéki embereket, akiknek olcsó bérlakást biztosítottak a bérház tulajdonosok. Az így felépült bérházak, egyes források szerint bérkaszárnyák már akkor jórészt alkalmatlanok voltak lakásnak. A szűk belső udvarokra, vagy a még sokkal szűkebb világító udvarokra nyíló szobák nagy részébe szinte soha nem jut napfény. Annak ellenére, hogy a korabeli előírások magas szemöldökmagasságot írtak elő, vagy legalább is nagy szemöldökmagasság mellett megengedték, hogy a telek minden oldala mélyebben legyen beépítve. A lift hiánya miatt úgyis csak az első emeleti utcai lakások voltak értékesek, így jobban megérte nagyobb belmagasságokkal, de sokkal intenzívebb beépítéssel építkezni.

  Az így kialakult bérlakás állomány állaga egyre csak romlott. A fejlődő közlekedési lehetőségeknek hála, aki tehette, otthagyta ezeket az otthonokat. Az így hátrahagyott, mára szinte teljesen elértéktelenedett lakásokat kispénzű, sokszor mélyszegénységben élő emberek vették meg. Így egyre erősödött, erősödik az ilyen helyekre jellemző bűnözés, az épületek és közterületek állapotának leromlása és persze az üzletekből is eltűnt a vásárlóerő. Ez tehát a szlömösödés.

                                                                                            Király utcai tűzfal

                                                                                      És ami lehetne belőle

A "slum" területek rehabilitációját általában buldózerrel szokták végezni, látványos példák vannak erre Párizstól Londonon keresztül egész a Corvin-Szigony projektig. Akad egy-két humánusabb példa is. A Középső-Ferencvárosban például csak az épületek egy részét bontották el, valamint a telektömb belsejét szabadították fel, így teremtve nagyobb zöldfelületeket. Akadt olyan telektömb is, ahová nem építettek vissza épületeket, hanem egy parkot alakítottak ki a helyén. Az eredmény, akár 50%-kal magasabb ingatlanárak, és ennek megfelelően módosabb polgárok megjelenése.

 Mivel a bérház tulajdonosoknak semmi érdekük nem fűződött hozzá, sem Erzsébetváros, sem Terézváros nem dúskál zöldfelületben. Ahol van egy kis park, némi zöld, az ingatlan árak érzékelhetően magasabbak is. Számos urbanisztikai és tájépítészeti tanulmány kimutatta, hogy egyértelmű összefüggés van a közterület zöldfelületeinek állapota, és az ingatlanárak, és ezen keresztül a lakók összetétele között is. Hamis tehát szerintem az az érvelés, amit szintén Ráday Mihály fogalmazott meg, miszerint a Terézvárosban úgysem az vesz lakást, akinek szüksége van a zöldre, hanem olyan aki szereti a régi polgári (?) bérházak hangulatát. Ha ezt a logikát követem, akkor a nyolcadik kerületben azok vesznek lakást akik szeretik, ha esténként megkéselik őket.

  Ez egy szép illúzió, aminek nem sok köze van a valósághoz. A valóság az, hogy a Terézváros és az Erzsébetváros szlömösödése már javában tart, és eddig nem sok minden történt, ami ezt a folyamatot visszafordítaná. Az egyik kézenfekvő lehetőség a zöldfelületek mennyiségének és minőségének a javítása lenne, de ehhez nem sok hely áll rendelkezésre. Vannak viszont hatalmas, ronda tűzfalak, amiket függőleges kertként művelve otthonosabbá szerethetőbbé lehetne tenni a belső városrészeket.
"Az ápolt, gondozott zöldterületek a társadalmi kontroll hangsúlyozásával nemcsak a környék közbiztonságának növekedéséhez járulnak hozzá, de fontos eszközei lehetnek a belső városrészek leromlását megállítani kívánó anti-slum politikának is. „ (Futó P. 1997.)

Igazodva a blog világmegváltó jellegéhez, most egy olyan irányzatról írok, ami megoldhatja az elhanyagolt városrészek régi problémáját.

Talán már csak én vagyok az egyetlen, aki a graffitisekben nem valamiféle közellenséget lát, hanem olyan fiatalokat, akik nem igazán tudnak magukkal mit kezdeni, olyanokat, akik szeretnének magukról nyomot hagyni a világban, de a falfirkán kívül nem találnak rá más lehetőséget.
Bár a falfirka sokszor nem esztétikus, üzenete általában egyértelmű. A falakra kerülő feliratok jelentése másodlagos. Sokszor az alkotóra utal, máskor inkább valami vicces rövidítés. A leggyakoribb az SDO, jelentése „speciális dekorációs osztag”. Az elhanyagolt épületek, falfelületek szinte vonzzák a graffitiseket, akiknek köszönhetően még elhanyagoltabbak lesznek. Így a falfirka tulajdonképpen egy figyelem felhívás: Hali! itt ez ronda, sivár, lepukkadt felület, kezdeni kéne vele valamit.

Hogy ki találta fel a módszert, azt nehéz lenne megmondani, de tagadhatatlan, hogy a magyar származású Edina Tokodi nevéhez köthető a moha graffiti. Némi szerves ragacsos anyagba, jó sok mohát kevernek, és ezzel festenek falakra, elhagyott kerítésekre, de akár autóroncsokra is. Ha az éghajlat megfelelő, a moha hamar megtelepszik és sokáig szép lehet. Festeni lehet szabad kézzel, vagy akár sablonok segítségével is, de a szórópisztolyról egy mohagraffitisnek le kell mondania.

Csak ajánlani tudom, a most felnövő graffitis nemzedéknek, hogy festékszóró helyett, egy mohás vödröt vegyenek a kezükbe, és ezzel induljanak éjszakai firka túrájukra. Tevékenységüket sokkal nagyobb társadalmi megbecsülés fogja övezni, annak ellenére, hogy az illegalitás finom bája azért megmarad. Ha hallgatnak a jó tanácsra, sok pénzt is megspórolhatnak, hiszen a festék nagyon drága, a speciális moharagacs viszont fillérekből kijön.
Természetesen a titkos receptet is elárulom, bár nincs egyeduralkodó formula. Sokféle kotyvalék kering a neten. Lényegük, hogy valami ragacsos szerves anyagba mohát kevernek. Van ahol sört, van ahol kefirt használnak. Kiskorú elkövetőknek ajánljuk, hogy inkább az utóbbit válasszák, egyrészt, hogy ne súlyosbítsák a büntetési tételüket, másrészt mert úgyis meginnák a sört.

Moha graffiti recept:

Végy több csomó mohát, ha lehet valamennyi természetes közegével együtt! Morzsold össze, és egy tálban keverd össze egy bögre natúr joghurttal, vagy hasonló mennyiségű vajjal! Gondolom az adagokra nem kell nagyon ügyelni, hiszen a recept nem írja, hogy mennyi mohához készítsük az elegyet. A mixtúrához tegyél fél teáskanál cukrot is, (édesszájúak tehetnek többet) majd az egészet keverd össze egy turmixgéppel, ipari keverővel, vagy egy bottal! Aztán az így kapott masszát ecsettel tálalhatod a kívánt felületre.

Hozzávalók:
-több csomó moha
-egy bögre natúr joghurt, vagy vaj (nem margarin).
„Ha valaki lelkiismereti vagy vallási okokból nem akar joghurtot használni, az egy doboz sörrel is próbálkozhat. Egyes források erre esküsznek”
-fél teáskanál cukor

Nem teljesen Stahl Judit stílusában, de azért van itt egy videó is:

Még egy éve sincs, hogy elkészült az új budaörsi iskola. Tervezője Dobai János Ybl díjjat kapott, belsőépítésze Tardos Tibor pedig az év belsőépítésze lett. Az épület belsejéből viszont még hiányzott egy képzőművészeti alkotás, melyet a tervezők az aula déli falára álmodtak. Budaörs város egy képzőművészeti pályázatot írt ki a témában, melynek keretében Petrus Ferenc és a Mohány és Páfra zöldfalát találta megvalósításra méltónak a rangos zsűri. Nemcsak nekünk nagy öröm, és elismerés ez a lehetőség. Reméljülk, hogy e rangos épületben helyet kapó zöldfal felhívja majd az építész társadalom figyelmét, a növényekben rejlő, eddig még ki nem használt lehetőségekre.

 

            Úgy véljük, hogy ha komolyan gondoltuk, és állítjuk, hogy a XXI. század iskoláját hoztuk létre közösen, akkor a Zöldfal az a mű, amit meg kell valósítanunk. „ 

Itt az ideje, hogy a növényekben rejlő lehetőségeket az építészet is felhasználja. Épületek és növények békés együttélésének számos jó példája, és számos fontos oka van. Ezeket vesszük sorra a következőkben.

Egyre hangosabban dúlnak a viták, melyekben a különböző építészeti stílusok kedvelői igyekeznek bizonyítani saját ízlésük helyességét. Sokan ósdinak, és maradinak titulálnak épületeket, míg az ellentábor sivárságról, unalmasságról beszél. Vége már annak a kornak, amikor egy-egy jól sikerült épület ki tudta vívni a többség elismerését. Vagy talán mégsem. Szerte a világon egyre jobban terjed egy új gondolat, és megoldás, amit a francia botanikai szakember, Patrick Blanc indított útjára. Blanc egy őserdőben figyelte meg, miként élnek növények a talajtól meglehetősen nagy távolságban is, nagyobb fák törzsére kapaszkodva. Ez adta az ötletet, hogy növényeket telepítsen épületek falára. Szerencsére Blanc nemcsak a növényekhez értett nagyon, de művészi tehetségnek sem volt híján. Csodálatos növényfalai ámulatba ejtik a nagyközönséget, és a finnyás kritikusokat egyaránt. Szürke, egyhangú falakból csodálatos alkotásokat hozott létre. Persze Blanc-nak nem volt nehéz doga, hiszen csúnya növény nem nagyon létezik.

Amíg Patrick Blanc növényfalai az esztétikumról szólnak, egyre-másra jelennek meg tanulmányok, kísérleti beültetések, amelyek a növények kedvező épületfizikai hatásait mutatják be.

Alighanem a legfontosabb a „hősziget” hatás csökkentése. Az talán már sokan tudják, hogy a városokban melegebb van, mint a külterületeken. Ami azonban nem köztudott, hogy ez a jelenség nyáron sokkal erősebb, mint télen. Ez nemcsak azért baj, mert az amúgy is forró napokon a városokban még melegebb van, hanem azért is, mert a hőmérséklet megemelkedésével radikálisan megnő a levegő ózon tartalma, ami pedig igen erős méreg.
A növények párologtató tulajdonságának köszönhetően hűtik a környezetüket. Alkalmazásukkal akár a nyári légkondicionálás is megspórolható.

Budapest belvárosa 6-7 celsius fokkal melegebb nyáron, mint a nagy zöldterületek. Forrás: ELTE meterológiai tanszék

Nemcsak a meleg, de a hideg ellen is védhetnek a növények. Szakirodalmi adatok alátámasztják, hogy egy borostyánnal befuttatott épülethomlokzat felületi hőmérséklete 2 celsius fokkal magasabb, mint a be nem futtatott homlokzaté. Ez pedig egyáltalán nem kevés.

Városi környezetben, vagy középületek csillogó előcsarnokaiban tehet jó szolgálatot a növényekkel borított felületek akusztikai visszaverődéseket gátló tulajdonsága.
A növények a levegőt is tisztítják. A leveleken megtelepszik a szálló por, amit az eső a talajba mos. De képesek megtisztítani a levegőt a káros hatású vegyületektől is. Vannak olyan kísérletek, melyekben növényfalakon átszűrt levegővel tisztítják az épület belső tereibe juttatott levegőt*

A globális felmelegedés (ha van) a túlzott széndioxid kibocsátásnak köszönhető. Sokan sokfélét kitaláltak ennek mérséklésére, de mégis kevés figyelem irányul az ellenkező oldalra. A széndioxid a növényeknek táplálék, amiből oxigént állítanak elő. A megnövekedett széndioxid kibocsátást növényekkel a legegyszerűbb ellensúlyozni. „a növény a legjobb albérlő, mert nem pénzzel fizet, hanem oxigénnel” Hundertwasser

Városi tereken a zöldfelületeknek pszichikai előnyei is vannak. Nyugtatólag hatnak az emberekre. Ez nehezen megfogható előny, de mégis fontos. Nem mindegy, hogyan érezzük magunkat a környezetünkben. Noha erről nem készült semmilyen tanulmány, mégis megemlíthető, hogy a növényekkel futtatott falak ritkán esnek graffitisek áldozatává. Kevesen tudják, de a graffiti elsősorban a sivárság ellen szól.

És végül vegyük a hátrányokat, amikről kiderül, hogy valójában előnyök. Tévhitekben ugyanis nincs hiány. Nem, a növények nem nedvesítik a falakat, miért is tennék, hiszen nekik kell a nedvesség. Az viszont igaz, hogy a zöldfalakon élhetnek rovarok, hiszen ők is a természet részei. Egy német kutatás kimutatta, hogy a növényekkel befuttatott falakon pontosan ugyanannyi rovar él, mint minden más falon. Ez részben azért van, mert ezeken a falakon madarak is élnek. Aki szerint ez hátrány, az tényleg ne akarjon zöldfalat. És végül, szintén tévhit, hogy a növények károsítják a homlokzatot. Ennek is az ellenkezője igaz. A növények megvédik a homlokzatot a csapóesőtől, így az kevésbé lesz nedves, és kevésbé kopik. A növényekkel takart homlokzatfelületek felújítási ciklus nagyjából kétszerese a hagyományos homlokzatokénak.

*A kísérleti zöldfalat a Principal Investigators Center for Architecture Science and Ecology készítette 

 1975-ben épült Budapest legmagasabb építménye, az óbudai Főtáv kémény. A 200m magas építmény ugyan nem számít a világ magassági élvonalába, de azért meglehetősen magas. A Gízai piramis (140m)  és New York szimbóluma, a szabadságszobor (93m) is jóval alacsonyabb nála.  London új jelképének, az olimpiára tervezett ArcelorMittal Orbit toronynak is „mindössze” 120 méteres magasságot szánt Anish Kapoor tervező.

Első bejegyzésemben csak megemlítettem, hogy a kültéri zöldfalaknak rengeteg előnye van. E rengeteg előny mindegyikének szeretnék helyet szorítani, üde zöld blogomban, de első helyre mindenképpen a nyári hővédelem kell, hogy kerüljön.

Alant már említettem, emellett pedig köztudott, hogy a növények párologtatnak, eképpen hűtik magukat és környezetüket.
Szakirodalmi adatok arról is beszámolnak, hogy egy növényzettel befuttatott homlokzattól egy méterre is hűvösebbnek érződik nyáron a levegő. A napsütötte homlokzatok a levegőnél is jobban felmelegszenek, és a hőszigetelés hatékonyságától függően, ezt a meleget tovább is adják az épületbelső felé.

Szinte minden szigetelőanyag gyártó elsüti azt a reklámszlogent, hogy a szigetelése a hidegtől és a melegtől is véd. Ez részben igaz is, de nagyobb részben viszont kifejezetten nem igaz. Egyfelől nem számol azzal a ténnyel, hogy a hőátadásnak van egy időbeni kiterjedése is, ebből pedig egyenesen következik, hogy meleg napok esetén, akármilyen hőszigetelés mellett is csak késleltetni lehet a belső felmelegedését, megakadályozni nem. Tulajdonképpen a fűtés esetében is így van ez.

Képzeljünk el egy fűtetlen épületet, ami mínusz tíz celsius fokos közegben áll. Akármilyen vastag a hőszigetelés, odabent előbb utóbb úgyis mínusz tíz celsius fok lesz. Illetve mégsem, hiszen az ablakokon bejutó napsugárzás felmelegítheti a belsőt, illetve a használók testhője, a főzés, mosakodás, vasalás hője melegítheti a belső teret. És melegíti is.
És nyáron is melegíti. És nincsen olyan hatás ami hűtené. „Rossz” hőszigetelésű házaknál ez a hatás lehetne az éjszaka lehűlő levegő, de egy „megfelelően” hőszigetelt falnál ez már nem működik. Szóval ha azt halljuk, valakitől hogy a jó hőszigetelés a melegtől is véd, akkor tanácsoljuk neki azt, hogy forró nyári napokon vegyen fel öt-hat réteg polárpulcsit és egy hótaposót, az majd őt jól megvédi a melegtől. Mi addig, hasonlóan a növényekhez, párologtatunk.

Ha ügyesen párologtatunk, és persze ügyesen árnyékolunk, akkor akár el is kerülhetjük a légkondicionáló berendezések használatát. A hűtő berendezések áránál, csak üzemeltetésük drágább. A megdöbbentő tanulság az, hogy légkondicionálók beszerelése helyett, jól átgondolt helyekre és persze jól kigondolt módon növényeket is ültethetünk. Már a beruházási összeg is jóval kevesebb lesz, nem beszélve az üzemeltetési költségekről. A széndioxid kibocsátás pedig csak hab a tortán, hiszen a növények megkötik a széndioxidot és oxigént csinálnak belőle.

Bizonyíték

Minden valamit is magára adó tudományos, vagy annak látszó közlés szereti igazát grafikonokkal alátámasztani. Én sem akartam lemaradni, és fel is túrtam az internetet ilyen grafikonok után kutatva. A siker nem maradt el. Így most szeretett magyar anyanyelvünkön is közkincsé válhat Akira Hoyano professzor (Tokyo Institute of Technology) 2003-as zöldfal kísérletének mindenkit lenyűgöző eredménysora. A kísérletet a városi hősziget jelenségének felszámolása érdekében végezték. (Ez egy nagyon fontos probléma, és a zöldfalakkal természetesen remekül kezelhető, de majd csak máskor lesz róla szó) Egy beton falú épület külső felületi hőmérsékletét mérték csupaszon, félig növényekkel takartan, és teljesen takartan. Nem kell nagy grafikonmágusnak lenni, hogy valaki tisztán lássa, hogy míg a teljesen növénnyel takart felület (sötétzöld vonal) 26-27 celsius fokos felületi hőmérsékletet produkált végig, addig a csupasz beton felület (szürke vonal) a környezeti hőmérsékletnél (okker vonal) is jobban felmelegedett. A kettő között 10 celsius fokos különbséget is mértek. Ha bele gondolunk, hogy egy légkondicionáló berendezésnek elvileg és hivatalosan az a feladata, hogy a kinti hőmérsékletet 5 celsius fokkal csökkentse (nagyobb különbség már megbetegedésekhez vezethet) akkor a növények igazán jól teljesítettek. Kis színesként megjegyezném, hogy német források 30 celsius fokos különbséget is feljegyeztek már. Egy négyzetméter zöld felület 0.24kWh/m2 hűtő teljesítményt produkált. Ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy 8-9m2 zöldfelület akkora hűtési potenciált jelentett mint egy csúcsra járatott split klíma. Mindezt a dolog természetéből adódóan akkor, amikor a legjobban süt a Nap. 

Röviden lugas.

Hosszabban:
Valójában olyan kifejezés, hogy zöldárnyék nincs. Én találtam ki, ezért most már mégis van.
  Ez persze nem azt jelenti, hogy kitaláltam valamit, inkább csak azt, hogy elneveztem valamit. Annak ellenére, hogy a növényekkel telepített falakról, pláne tetőkről már elég terjedelmes szakirodalom van, a növények építészeti értelemben vett árnyékolási képességéről nem nagyon születnek szakmai anyagok. Pedig növényeket egészen biztosan használnak több ezer éve árnyékolásra, eképpen hatékonyságuk is kellően bizonyított. Csak éppen az építészet nem emelte be őket még az eszköztárába. Hogy miért, arra álljon itt egy megtörtént eset.

Ügyfél megkereste az építészt, hogy ugyan tervezzen már egy árnyékolót a háza elé, mert nyáron délután nagyon besüt a nap. Az ügyfél azt kérte, hogy az árnyékoló télen engedje be a napfényt, szél ellen valahogy védve legyen, hogy egy vihar esetén ne kelljen hazamenni betekerni. Nagyon fontos volt, hogy az egyébként patikamérlegen kimért építészeti arányokat ne változtassa meg, és ha lehet az emeleti szobát is árnyékolja. Építész megkérdezte mennyi van rá, a válasz kb hatszázezer forint volt. Építész elment egy kertészetbe lefényképezett egy kb. tizenkét méter magas vadgesztenyefát, melynek az ára kétszázötvenezer forint volt. Elküldte a képet a megrendelőnek, ezzel a szöveggel: itt a kívánt árnyékoló, minden igénynek megfelel. Megrendelő boldog volt, de az építésznek nem kellett terveznie semmit.

Ennek ellenére úgy hiszem az építészetnek is fontos foglalkozni a növények árnyékoló szerepével. Itt nemcsak esztétikai kérdésről van szó. A nagy üvegfelületeken keresztül szinte kontrollálhatatlan mennyiségű napfény, azaz hőenergia jut be az ablakokon, ami nyáron megoldhatatlan feladatot jelent. Erre szokták azt mondani: a klíma megoldja. De nem oldja meg. Egy átlagos 2kw teljesítményű klímának esélye sincs azzal a több tucat terrawattal szemben, ami a Napból érkezik. Tudok olyan szállodáról, ahol a két legfelső csupaüveg szintet le kellett zárni, mert a szobák nyáron annak ellenére kiadhatatlanok voltak, hogy a gépészek már 8Celsius fokig lehűtötték a beáramló levegőt.

Árnyékolni tehát kell, de miért növényekkel. A nap az árnyékoló szerkezeteket is felmelegíti, majd ezek mint egy hősugárzó, sugároznak tovább. Egy lehúzott redőny felülete akár 80Celsius fokos is lehet, amit aztán az ablakon keresztül az épületbelső felé is sugároz. A növények viszont párologtatnak, ezáltal hűtenek. Hiszen el is pusztulnának, ha nagyon felmelegednének. Ezért van az, hogy egy szőlőlugas alatt lehet kellemesen hűvös, míg egy buszmegálló fémtetője alatt nem. Németországi mérések 30Celsius fok különbséget is feljegyeztek növényzettel takart és napsütötte felületek hőmérséklete között. Ez nagyon nagy különbség amit gépészettel értelmetlen kezelni, és nagyon drága is. Ezért fontos a zöldárnyék, és ezért érdemel meg szerintem egy saját szót, és egy fél blogot.

Zöld árnyékolás kategóriában elég nehéz a neten menő képeket találni, ezért kénytelen voltam saját anyaggal dolgozni. Ha valaki még több ilyet szeretne nézegetni megteheti a www.petrusferenc.com weboldalon 

A zöldfal elnevezés nem túl eredeti, de éppen ezért eléggé találó is. Olyan falakat nevezünk így, amelyek zöldek, mégpedig annak okán, hogy növények borítják őket. Angol nyelvterületen ismert még a vertical garden (függőleges kert) kifejezés is.

A zöldfalak lehetnek kül- és beltériek. Futtatottak, és telepítettek.
A futtatott falakra nem meglepő módon növényeket futtatnak, a növény fajtájától függően támrendszerrel vagy anélkül. A futtatott falaknál a növények az anyaföldben gyökereznek, innen nyerik a nedvességet és a tápanyagokat. Különösebb fenntartást nem igényelnek. Persze az öntözést és a trágyázást meghálálják, és jellegük okán metszésük is szükséges lehet.

A telepített zöld falak esetében a függőleges falfelületre ültetőközeggel teli ládákat szerelnek, melyeket egy öntöző és tápanyagellátó rendszer köt össze. A növényeket így mesterségesen táplálják és öntözik.

Nyilvánvaló, hogy a futtatott zöld falak kevesebbe kerülnek mint a telepítettek. Előnyük még, hogy gyökérzónájuk elérheti a talaj kapilláris zónáját (csúnya szakszó, megjegyzése társalgási célra nem javasolt), így öntözés nélkül is fennmaradnak és fejlődnek. A futó növények ugyan gyorsan nőnek, de csak lassan jutnak el az égig, ezért alkalmazásuknak az épület magassága határt szabhat. Ráadásul ezek a fránya futónövények eléggé agresszívek is (már amennyire egy növény mondjuk vérszomjas lehet) ezért elnyomják a többi futónövényt, ami aztán barnultan csüngedezhet a homlokzaton. Ezért a futtatott zöldfalaknak nincs nagy mintavariációja.

Ezzel szemben a telepített zöldfalakból tetszőleges minta kirakható, még a színekkel is lehet kicsit játszani. A telepített növények békében megférhetnek egymással. A vállalkozók számára nagy előny, hogy egy telepített növényfalért lényegesen több pénzt lehet elkérni a megrendelőtől.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy nagy általánosságban a telepített zöldfalakat exkluzivitási céllal és inkább beltérben, míg a futtatott zöld falakat sok más praktikus okból, és inkább kültérben használják. Vannak ugyan javaslatok a telepített és a futtatott rendszer ötvözésére, de ezeket még nem lehet általánosnak mondani.
Mint ahogy az egész zöldfal témakört sem lehet általánosként jellemezni, hiszen míg növénnyel befutott, vagy jó esetben befuttatott épülettel azért lehet találkozni, még ha a futónövény az esetek többségében nem is valamely tervezői koncepcióból került oda ahova. Telepített zöldfalból igazán nincs sok. Kis hazánkban például kettő.

Pedig a zöldfal és pláne a zöldárnyék nagyon jó, és fontos dolog, csak alkalmazásuk még annak ellenére gyerekcipőben jár, hogy évezredes múltra tekinthetnek vissza. Na, de itt van ez a kafa blog, ami mindent megváltoztat, és minden elmét fényesre csiszol ebben a témakörben, de csak szépen sorjában.